Evészavarok

Az evészavarok divatbetegségnek számítanak, gyors patomorfózisuk miatt egyre újabb típusai jelennek meg. Kevés a tisztán diagnosztizálható kórkép, gyakori az átfedés a kórképek között, és még gyakoribb a szubklinikai megnyilvánul

tl_files/tiny_templates/pics/modell.jpgás. Nagyon súlyos testi szövődményeket vonnak maguk után, s emiatt is magas a mortalitásuk. A teljes gyógyulás csak az esetek 50%-ban következik be. 

Az étkezés, a táplálékfelvétel nem csak a létfenntartást szolgálja, annál összetettebb. A csecsemő, akit szoptatnak,atáplálékon kívül az anyai gondoskodást és a szeretetet is megkapja az anyatejjel. Ha a szülők nem jól értelmezik a gyerek felsírásait, és mindig etetéssel próbálják megvigasztalni, akkor a gyermek megtanulja, hogy a problémákra az evés enyhítő módszer lehet. Megtanul egy bizonyos viselkedést, ami később evési zavarokhoz vezethet. Ezek pszichoszomatikus zavarok, azaz az egyes pszichés tényezők testi elváltozásokat okoznak. Korábban ezek szinte ismeretlenek voltak, előtérbe kerülésüknek oka az, hogy ma már egyre több ismeretanyag áll rendelkezésünkre, amelyben természetesen nagy szeesetben valósul meg, sokszor ekkor is megmaradnak a torzult attitűdök és viselkedésformák.

tl_files/tiny_templates/pics/notanyerfelett.jpg

 

 A divat és a változó társadalmi elvárások eredményeképpen vált a test központi  témává,  mindkét nem esetén a nemnek megfelelő ideál és a tökéletesség, így nők  esetében a  karcsúság, férfiak esetében a izmos maszkulin test. Ezek  eredményeképpen alakulnak  ki az evészavarok, az anorexia nervosa, a bulimia  nervosa, az izomdiszmorfia, a testépítő  típusú evészavar, a testdiszmorfiás zavar.

 

 

tl_files/tiny_templates/pics/AN.jpg Az anorexia nervosa (AN) és a bulimia nervosa (BN) az evészavarok legrégebbi és legismertebb  formái. Közös jellemzőik az evési viselkedés, a súlyszabályozás jellegzetes mintázatai, a testsúllyal  és a test alakjával kapcsolatos attitűdök s a testkép észlelésének torzulása (Kaye és mtsai,  2000).

 A legveszélyeztetettebb réteg a 18-35 éves nők csoportja, akik főként a közép és felső osztálybeliek  közül kerülnek ki. A karcsúság fontosságával járó szakmákban (modellek, sportolók) a leggyakoribb. A  férfiaknál ritka, általában a zsokék közt terjedt el, és gyakran homoszexualitással jár együtt.

 A klasszikus bio-pszicho-szociális szemléletet követve a hátterükben álló tényezők között szerepelnek  biológiai elképzelések, amelyekben genetikai faktorok, egyes neuropeptidek és neurotranszmitterek,  agyi területek fontossága vetődik fel. Más elképzelések a stabilizációs pont szerepére hívják fel a  figyelmet, a glükosztatikus, a liposztatikus szabályozás, a perifériás telítettségi és a centrális  táplálkozás serkentő rendszer jelentőségét tartják fontosnak. A táplálékfelvétel különböző zavarai, az orális tényezők, a gyomortelítődés jelzései szintén szerepet játszanak e zavarok kialakulásában. A pszichológiai tényezők között megtalálhatóak a pszichodinamikus elképzelés gondolatai, a családi rendszer zavarai, a perfekcionizmus, a kontroll kérdésköre stb. A szociokulturális hátterében a karcsúságideál, a média szerepe emelhető ki.

 

tl_files/tiny_templates/pics/ON.jpg E két klasszikus kórképen túl az újabb keletű izomdiszmorfia, a testépítő típusú  evészavar, az orthorexia nervosa szintén az evészavarok közé sorolhatók.  Az 1993-ban Pope és mtsai által önálló kórképként leírt izomdiszmorfia  elsődlegesen testképzavar, inverz anorexiaként is szokták emlegetni, hiszen az  anorexiával ellentétben ez férfiakra jellemző, akik izmosak, súlytöbbletük van,  soványságfóbiától szenvednek, a testképzavar ebben az esetben is jelen van, minél  izmosabbak, nagyobb testűek szeretnének lenni (atlétaideál), jellemző a  kényszeres testedzés, sok esetben megjelenik a rejtőzködés, nem ritka az  anabolikus szteroidok használata sem. A nemcsak férfiakat, hanem nőket is érintő új keletű testépítő típusú evészavart, amelyet a nők anabolikusszteroid-szedésének következményeinek vizsgálatakor találtak, Gruber és Pope (2000) írta le először. Legfőbb jellemzője a testzsírfóbia, ezek a személyek gondosan figyelnek az ételek zsírtartalmára, ezen kívül merev étkezési szokások jellemezik, szigorúan csak magas fehérje-, magas energia- és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, meghatározott időközönként. A Bratman által 1997-ben leírt orthorexia nervosa tekinthető a legújabb keletű táplálkozási zavarnak. A kifejezés az egészséges ételek kényszeres felhasználására utal, az ilyen személyek az egészséges ételek megszállottjának tekinthetők, az életükben az étel minősége foglalja el a központi szerepet, az elfogyasztott ételnek mindenképpen egészségesnek kell lennie. Más diétás megszorításokkal szemben személyiség- és viselkedésbeli zavarról is szó van (Dudás és Túry, 2008).

Az evészavarok kezelésében a következő terápiákat alkalmazzák: biológiai és gyógyszeres terápiák (mesterséges táplálás, ECT kezelés, gyógyszerek alkalmazása), pszichodinamikus terápia, viselkedésterápia, kognitív terápia, interperszonális pszichoterápia, test-orientált terápia, hipnoterápia, családterápia (Túry és Szabó, 2000a; Kaye és mtsai, 2000).